Napjainkra a felsőoktatás legmeghatározóbb jelensége az expanzió mellett a nemzetköziesedés. Ez a folyamat a nemzeti rendszerek és a sokszínűség megtartásával a határokon átnyúló kezdeményezések fokozásával próbálja meg egymáshoz közelíteni (de nem egységesíteni) az oktatást. Ennek legjellemzőbb megnyilvánulási formája a hallgatói mobilitás. Az Európai Felsőoktatási Térség (EFT) a Leuveni Nyilatkozat alapján 2020-ra azt a célt tűzte ki, hogy a hallgatók legalább 20 százalékának kell külföldi tapasztalattal rendelkeznie tanulmányai során.
A dolgozat az EFT-ben a hallgatói mobilitás hozamait és gátló tényezőit veszi számba, és kitér az Európai Unió mobilitást támogató programjaira. Az elmúlt évtizedben a mobilitás előtt álló akadályok lebontásában komoly eredmények születtek, azonban még ma is számos tényező áll a megvalósítás útjában. A magyar hallgatók mobilitási lehetőségeit érintő kérdések részletesebben kerülnek bemutatásra, elsősorban az Erasmus programon keresztül. A könyvtártudományi képzés Európa-szerte lassan kezdett bele a nemzetközi kapcsolatok szorosabb kiépítésébe, de az elmúlt két évtizedben növekvő érdeklődés tapasztalható a felsőoktatási együttműködések iránt. Az EU felsőoktatási modernizációs (TEMPUS) és mobilitási (Erasmus) programjai a könyvtárosképzésben is jelentős helyet foglalnak el. A tanulmány ismerteti az európai képzőhelyek jelentősebb együttműködési kezdeményezéseit, illetve a kooperációt elősegítő nemzetközi szervezetek (IFLA, EUCLID) tevékenységét. Részletesebben tárgyalja a hallgatók számára elérhető nemzetközi szemesztereket és Erasmus intenzív programokat. A dolgozat a hazai könyvtárosképzésben a nemzetköziesítés folyamatára és a mobilitási lehetőségekre, illetve az egyes tanszékek konkrét nemzetközi kapcsolataira irányuló kérdőíves felmérés eredményeit összegzi. A tanszékek szerteágazó kapcsolatokkal rendelkeznek, és a nemzetköziesítés sokszínű formában jelenik meg. Ennek ellenére a tudományterület az Erasmus hallgatói mobilitás tekintetében Európa-szerte alulreprezentált, az összes mobilitás mindössze 2-3 százalékát teszi ki. A jövőben az igény a rövid-távú mobilitás iránt növekedni fog. A mobilitás elősegítése érdekében az intézményeknek ki kell alakítaniuk saját nemzetköziesítési stratégiájukat, és meg kell oldaniuk a mobilitás tantervbe integrálását, valamint a külföldi tanulmányok elismerésének problémáját. Uniós szinten javítani kell a finanszírozást, az információellátást és az idegen nyelvi felkészítést. A hallgatókat a tanulóközpontú oktatás és a mobilitás fogja segíteni a változó munkaerőpiacon szükséges kompetenciák kialakításában.
A dolgozat az EFT-ben a hallgatói mobilitás hozamait és gátló tényezőit veszi számba, és kitér az Európai Unió mobilitást támogató programjaira. Az elmúlt évtizedben a mobilitás előtt álló akadályok lebontásában komoly eredmények születtek, azonban még ma is számos tényező áll a megvalósítás útjában. A magyar hallgatók mobilitási lehetőségeit érintő kérdések részletesebben kerülnek bemutatásra, elsősorban az Erasmus programon keresztül. A könyvtártudományi képzés Európa-szerte lassan kezdett bele a nemzetközi kapcsolatok szorosabb kiépítésébe, de az elmúlt két évtizedben növekvő érdeklődés tapasztalható a felsőoktatási együttműködések iránt. Az EU felsőoktatási modernizációs (TEMPUS) és mobilitási (Erasmus) programjai a könyvtárosképzésben is jelentős helyet foglalnak el. A tanulmány ismerteti az európai képzőhelyek jelentősebb együttműködési kezdeményezéseit, illetve a kooperációt elősegítő nemzetközi szervezetek (IFLA, EUCLID) tevékenységét. Részletesebben tárgyalja a hallgatók számára elérhető nemzetközi szemesztereket és Erasmus intenzív programokat. A dolgozat a hazai könyvtárosképzésben a nemzetköziesítés folyamatára és a mobilitási lehetőségekre, illetve az egyes tanszékek konkrét nemzetközi kapcsolataira irányuló kérdőíves felmérés eredményeit összegzi. A tanszékek szerteágazó kapcsolatokkal rendelkeznek, és a nemzetköziesítés sokszínű formában jelenik meg. Ennek ellenére a tudományterület az Erasmus hallgatói mobilitás tekintetében Európa-szerte alulreprezentált, az összes mobilitás mindössze 2-3 százalékát teszi ki. A jövőben az igény a rövid-távú mobilitás iránt növekedni fog. A mobilitás elősegítése érdekében az intézményeknek ki kell alakítaniuk saját nemzetköziesítési stratégiájukat, és meg kell oldaniuk a mobilitás tantervbe integrálását, valamint a külföldi tanulmányok elismerésének problémáját. Uniós szinten javítani kell a finanszírozást, az információellátást és az idegen nyelvi felkészítést. A hallgatókat a tanulóközpontú oktatás és a mobilitás fogja segíteni a változó munkaerőpiacon szükséges kompetenciák kialakításában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése